(prológus:
Marika! Készítsd ki az ünneplős ruhákat, ma étterembe megyünk. Jó' van, az jó lesz. Inkább a csíkos inget... A gyerekeknek meg azt, amibe' elsőáldozáskor voltak. Nem veszek neked új ruhákat. Van má' így is elég. Meg hát nekem így is elég csinos vagy. Tényleg, megvan még az a cuccod, amibe' az eljegyzésünkkor voltál? Na, látod abba nagyon csinos volnál nekem. Mennyi pénzt hozol? Tízezret? Nem kell olyan sok, még ellopják, mert az éttermekben sok lopás történik, láttam a Fókuszban. Meg hát, hajh, tudom, mer' a Forintos Jóska is mesélte, hogy egyszer elvitték az anyósa retiküljét vacsora közben. Marika! Mikor jössz már? Elhűl az étel. Nanehülyéskeggyémá'! Én is tudom, hogy nem előre főznek, de attól még siethetnél! Nem találod a fülbevalódat? Honnét tudjam? Biztos én voltan... Nem, tényleg nem láttam, de minek az? Úgyis eltakarja a hajad, senki nem látja, hogy nincs rajtad. Na jó, inkább kimegyek az autóba a gyerekekkel. Majd gyere... Gyuri, hogy áll rajtad az az ing? Olyan vagy, mint egy lelencgyerek. Tűrjed be! Úgy elegáns. Zsuzsi, miért tornacipőt vettél, amikor anyád kirakta az ünnepit?! Na, ne próbáld meg bemagyarázni, hogy nyomja a lábujjadat, hiszen egy hónapja volt a bérmálásod! Akkor még nem nyomta a lábadat... Nem érdekel! Akkor is azt veszed fel! Ezt a nevetséges maskarát meg felejtsd el! Drágám, mikor jössz már?! Jó, én ezt nem bírom tovább, a kocsiban leszek...)

Gyerekek, ne rohangáljatok már! Marika, szóljá' má' rájuk, hogy viselkedjenek normálisan, ugyanúgy a te gyerekeid is, mint az enyémek. Itt jó lesz, üljetek le. Gyuri, ne nyikorogasd a széket, mert hazamegyünk! (pincér érkezik, felveszi a rendeléseket) Drágám, te ugyanazt kéred, mint én? Még nem tudom... Vannak maguknál... tudja... ilyen házias ételek? Legyen... borjúpörkölt... vagy inkább pacal? Krumplival. Gyuri? Zsuzsi? Meg lehet felezni egy felnőttadagot? Akkor legyen rántott hús meg rizs. Az asszonynak meg egy őzpörköltet legyen szíves. Persze. Krumplival. Inni... Gondolom a gyerekek kólát szeretnének, ugye? Milyen borok vannak? Ja, mégsem, mer' én vagyok a sofőr... Akkor nekem egy gyömbért. Meg akkor az asszonynak is. (fél óra múlva) Mikor hozzák már? Nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem képesek megsütni egy nyamvadt húst! Ennyi erővel otthon is lehetne éhezni! Az legalább ingyen van. Még ki se kellett volna öltözni! Hát én mindjárt fogom magam, és hazamegyek... Na, itt van. Végre! Köszönöm. Az enyém a pacal, az asszonyé az őz, a gyerekeké meg a rántotthús. Le ne egyétek az ünnepi ruhátokat! Jajj, Marika! Úgy fogja azt a húst, ahogy akarja! Kit érdekel, ha kézzel eszik?! Úgy a kényelmes neki. Zsuzsi, te se piszkáld! Fejezzétek be a veszekedést, soha többé nem viszlek benneteket sehova! Marika, te meg csináljá' má' valamit! Nem csak az én gyerekeim! Mostantól csönd van, magyar ember tele szájjal nem beszél! Gyuriii!!! (Később) Pincér! Legyen szives! Mennyit fizetünk? Ötezerhaccáz forint?! Tud visszaadni tízezresből? Köszönöm. Persze. Elégedettek vagyunk. Isteni volt ez a pacal! Gyertek, siessünk haza, mer' kezdődik a Mónika show!