Sínek vagyunk.
Egymás mellett fekszünk,
de nem futunk
össze a távolban soha.

Átsiklik felettünk
naponta
a gondok tehervonata.
Aztán végünk.

Magányosan mar minket szét a rozsda...

(- avagy akasztják a hóhért -)

Myller: Bede úr, igaz, hogy ön indexes újságíróból tumblr-es megmondóember lett?
Bede Márton: Igen.
Myller: Köszönöm az interjút!

(prológus: Jajj, ne haragudj, de sietnem kell a fodrászhoz! Ne is mondd, kész rohanás az életem, kora reggel már voltam a kozmetikusnál. Kész őrültek háza van. Ballag a lányom. Elég nagy nyűg ez a családnak, anyagi téren is. De hát mit lehet tenni? Minden ember életében egyszer van csak ilyen alkalom, meg hát nagyon büszkék vagyunk a Fruzsikára. Színjeles tanuló, az ELTE-re akar tovább menni. Pszichológiára. De már késésben vagyok, szóval... Őőő... Ajándékot? Elmegyünk vacsorázni. Az egész család. Jönnek a nagyszülők, meg a rokonság is. Egyszer az életében mindenki megengedhet magának ennyi luxust. Persze ez a nap a ballagókról szól. Meg még veszünk neki nyakláncot. Ezüstöt. Most az a divat. Meg kap hozzá egy szív alakú Swarovski medált. Nem olcsó, de mondta, hogy ilyet szeretne. Szorgalmas lány, megérdemli. Nem iszik, nem dohányzik, nem bulizik, nem fiúzik. Nem csinál olyan marhaságokat, mint a legtöbb tini. Amúgy sem engedem neki, hogy barátja legyen. Elsősorban a tanulásra kell koncentrálnia, ráér majd akkor társat keresni, ha lediplomázott és van már biztos állása. Amúgy is jó sok pénzt beleöltünk már a taníttatásába. Különtanárokhoz járattuk, nyelvtanfolyamokra. A nyelvvizsgái sem voltak olcsók. Minden évben a tankönyvek, meg az osztálypénz. 50 ezer forintba került a tablójuk. A szalagavatóra meg báli ruhát kellett kölcsönözni. A kosztümöt is meg kellett venni, 25000 Ft. Ha összeszámolom, egy nagyobb családi ház is kikerülne abból a pénzből, amit eddig a gyerekeinkre költöttünk. De már tényleg mennem kell. Sőt még a csokrot is el kell hoznom. Majd még beszélünk! Sziaszia...)

Pistiii, Pistiii, feltöltötted az elemeket?! Légy szíves, rakd bele a kamerába, meg a fényképezőgépbe őket. Mert én nem tudom, hogy kell, azért... Jaaajjj Pistiiii!!! Mi'csiná'jak? Letörtem azt a kis pöcköt. Várj, megragasztom celluxszal... Andris, ott van elől a ruhád. Ki van vasalva. Pista, ne azt az inget vedd, direkt előraktam a szebbiket. Azért már igazán megtanulhatnád, hogy kell megkötni a nyakkendőt. Andris, hogy nézel ki?! Tűrd be az ingedet a nadrágodba! Nem érdekel! Tűűűrd be!!! Úgy. És ne a tornacipődet vedd fel, hanem az ünnepit. Lemostam és kiboxoltam. Pisti, a tiédet is. Hogy áll rajtad az a zakó?! Mint tehénen a gatya. Mindjárt megigazítom. Várjatok meg, olyan hülyén áll a hajam, meg még ki kell húzni a szemem alatt... Addig üljetek be az autóba! A fenébe! Megyek már, megyek, nem kell dudálni! (Tűsarkú-csattogás) MEHETÜNK...

(intermezzo: Kinél van a kamera? Andris, nem úgy volt, hogy te hozod?! Már megint azon a hülye számítógépes játékon járt az eszed, mi?! Pista, menjünk vissza! [fékcsikorgás, az út hátralévő részében néma csend...])

(Igazgató Úr szónoklata közben) Andriskám, nézd meg, hogy nem kenődött-e el a sminkem... Nézzétek, ott áll a Fruzsi! FRUZSIKÁÁÁÁM, MOSOLYOGJ!!! ITT REPÜL A KISMADÁR! Miért fordult el? Lehet, hogy észre sem vett minket... KISLÁNYOM, MOSOLYOGJ A KAMERÁBA!!!

Hátsó sorban álló dühös szülők kórusa: Nem maradnának csendben végre?!?!

(Fruzsianyuka sértődötten néz...) Andris, te fogod odaadni majd a virágcsokrot. Vigyázz rá, mert TÍZEZER FORINTBA KERÜLT! Ne úgy tartsd, mert letörik! (...) Ez olyan szomorú, van nálad zsebkendő, Pisti? És nálad, Andriskám? Hányszor mondtam, hogy tegyetek zsebkendőt?! (hüpp-hüpp-szipp-szipp) Találtam a táskámban... Nektek nem kell? Hogy lehettek ilyen szívtelenek és érzéketlenek? Pista, te nem sírtál a ballagásodkor? Én végigbőgtem az egészet. Nagyon jó kis közösség volt az én osztályom, nagyon jó...  Andris, most már odaadhatod a csokrot. Hát nem édesek? Mosolyogjatok! Le lesztek fényképezve! Apa meg kameráz... Drágám, megfogod a táskámat, meg a fényképezőgépet? Ugye a szemfestékem nem folyt el a sírástól? Most már jó? Akkor közéjük állok. Ne csak videózz! Csinálj képeket is, jó sokat! Felrakjuk majd iwiwre... Jönnek mamáék is. A Lajosék is ott vannak hátul, szólj nekik! Biztos ők is akarnak a Fruzsival fényképezkedni. Drágám, neked is legyen a Fruzsikával közös képed! A fenébe, kislányom, mit jelent az, hogy "Lov batteri"? Egyedül te tudsz angolul... Pistaaa, Fruzsi azt mondja, hogy lemerültek az elemek, van nálad másik? Mindegy, majd otthon csinálunk még képeket. Bár az étteremben is jó lett volna... Biztos a gyerekek is éhesek, szerintem menjünk, és üljünk be valahová vacsorázni...

(prológus:
Marika! Készítsd ki az ünneplős ruhákat, ma étterembe megyünk. Jó' van, az jó lesz. Inkább a csíkos inget... A gyerekeknek meg azt, amibe' elsőáldozáskor voltak. Nem veszek neked új ruhákat. Van má' így is elég. Meg hát nekem így is elég csinos vagy. Tényleg, megvan még az a cuccod, amibe' az eljegyzésünkkor voltál? Na, látod abba nagyon csinos volnál nekem. Mennyi pénzt hozol? Tízezret? Nem kell olyan sok, még ellopják, mert az éttermekben sok lopás történik, láttam a Fókuszban. Meg hát, hajh, tudom, mer' a Forintos Jóska is mesélte, hogy egyszer elvitték az anyósa retiküljét vacsora közben. Marika! Mikor jössz már? Elhűl az étel. Nanehülyéskeggyémá'! Én is tudom, hogy nem előre főznek, de attól még siethetnél! Nem találod a fülbevalódat? Honnét tudjam? Biztos én voltan... Nem, tényleg nem láttam, de minek az? Úgyis eltakarja a hajad, senki nem látja, hogy nincs rajtad. Na jó, inkább kimegyek az autóba a gyerekekkel. Majd gyere... Gyuri, hogy áll rajtad az az ing? Olyan vagy, mint egy lelencgyerek. Tűrjed be! Úgy elegáns. Zsuzsi, miért tornacipőt vettél, amikor anyád kirakta az ünnepit?! Na, ne próbáld meg bemagyarázni, hogy nyomja a lábujjadat, hiszen egy hónapja volt a bérmálásod! Akkor még nem nyomta a lábadat... Nem érdekel! Akkor is azt veszed fel! Ezt a nevetséges maskarát meg felejtsd el! Drágám, mikor jössz már?! Jó, én ezt nem bírom tovább, a kocsiban leszek...)

Gyerekek, ne rohangáljatok már! Marika, szóljá' má' rájuk, hogy viselkedjenek normálisan, ugyanúgy a te gyerekeid is, mint az enyémek. Itt jó lesz, üljetek le. Gyuri, ne nyikorogasd a széket, mert hazamegyünk! (pincér érkezik, felveszi a rendeléseket) Drágám, te ugyanazt kéred, mint én? Még nem tudom... Vannak maguknál... tudja... ilyen házias ételek? Legyen... borjúpörkölt... vagy inkább pacal? Krumplival. Gyuri? Zsuzsi? Meg lehet felezni egy felnőttadagot? Akkor legyen rántott hús meg rizs. Az asszonynak meg egy őzpörköltet legyen szíves. Persze. Krumplival. Inni... Gondolom a gyerekek kólát szeretnének, ugye? Milyen borok vannak? Ja, mégsem, mer' én vagyok a sofőr... Akkor nekem egy gyömbért. Meg akkor az asszonynak is. (fél óra múlva) Mikor hozzák már? Nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem képesek megsütni egy nyamvadt húst! Ennyi erővel otthon is lehetne éhezni! Az legalább ingyen van. Még ki se kellett volna öltözni! Hát én mindjárt fogom magam, és hazamegyek... Na, itt van. Végre! Köszönöm. Az enyém a pacal, az asszonyé az őz, a gyerekeké meg a rántotthús. Le ne egyétek az ünnepi ruhátokat! Jajj, Marika! Úgy fogja azt a húst, ahogy akarja! Kit érdekel, ha kézzel eszik?! Úgy a kényelmes neki. Zsuzsi, te se piszkáld! Fejezzétek be a veszekedést, soha többé nem viszlek benneteket sehova! Marika, te meg csináljá' má' valamit! Nem csak az én gyerekeim! Mostantól csönd van, magyar ember tele szájjal nem beszél! Gyuriii!!! (Később) Pincér! Legyen szives! Mennyit fizetünk? Ötezerhaccáz forint?! Tud visszaadni tízezresből? Köszönöm. Persze. Elégedettek vagyunk. Isteni volt ez a pacal! Gyertek, siessünk haza, mer' kezdődik a Mónika show!

Tökmindegy melyiket választod, mert úgyis kábítani fognak. A kezdeti álomvilágot hamar felváltja a depresszió, búskomorság, kiábrándultság, meg ilyen sötét dolgok.

MSZP (LSD): Fogyasztói köreikben elterjedt dolog a nyalás. Bélyeg helyett gyakran a segg is megteszi. Aki a legjobban csinálja, az lesz a legmenőbb. Gyakoriak a flashbackek. A balatonőszödi trip után fogyasztóit még egy évvel később is a visszatérő hallucinációk gyötörték.

Fidesz (Varázsgomba): Hatása hasonló az LSD-hez, csupán formailag és használatában különbözik attól. És a gomba esetében ritkábbak és kevésbé intenzívek a flashbackek. Azonban itt is gyakoriak az álomvilágszerű hallucinációk. Egy bizonyos guru, név szerint Orbán Viktor egyfajta spirituális sámánvezetővé nőtte ki magát a gombafogyasztók körében. Sokan közülük a rendszerváltás előtt LSD-fogyasztók voltak. Még ha tagadják is.

Jobbik (Extasy): A túl sok "pattogás" miatt a túlhevülés veszélye fennáll. Reakcióssá teheti használóját, továbbá a hatás elmúlásakor paranoia jelentkezhet, ami esetükben Izraeltől és a zsidóságtól való túlzott félelemben nyilvánulhat meg.

LMP (marihuana): Fogyasztói általában széplelkű értelmiségiek, akik szeretik a zöldet. A cannabisfogyasztó rendkívül nyugodt és békés. A szívás az, hogy igazából lightos cucc, ami miatt sokan lenézik.
(Lehet más a politika? Nembazmeg! A politika ilyen geci dolog...)

MDF-SZDSZ: Nem számítanak igazi értelemben vett drogoknak. Inkább amolyan pálinkával bevett altató.

*Kiegészítés: Kisgazdapárt (szipu): Napjainkban alig élnek vele. Az első használat is teljes elbutuláshoz vezethet

Ha már unalmas a Converse-táskás bakfislányok, az aktatáskás bizniszmenek, a teszkósszatyros csövesek, a hátizsákos alsósok, meg a kínaipiacos "luivutonos" középkorú hölgyek látványa, és szeretnéd magadra felhívni a figyelmet, vagy csak nagyon unatkozol, akkor tudok mutatni valamit, ami érdekelhet...

Szükséges hozzá: 42 darab floppylemez, 1 csomag vékonyabb fajta gyorskötöző, fúró (vékony fejű), csipőfogó, na meg persze nem utolsó sorban sok-sok türelem...

...de a végeredmény önmagáért beszél!

Disclaimer: A történet szereplői kitalált alakok, ha valaki magára ismerne bármelyik szereplőben, az csak és kizárólag a véletlen műve. Vagy az enyém...

"Szevasz Józsikám, neked is most telt le a műszak? Mész haza a családhoz? Irenke hogy van? Még mindig csinálja azt a hülye diétát? Ne is mondd, az én feleségem is. Megőrjít vele. Kinyitom a hűtőt, a sör mellett ott néz velem szemközt a salátástál... Normális az, aki ilyen nyúltápokat eszik? Bio, mi?! A nagy büdös lószart Józsikám, azt. Tudod mi a bio? Amit éjjel permeteznek. Ez is csak az üzletről szól. Mer' a zsidók, tudod... Láttad a' ertéell híradóba? Perelik a mávot. Nemnormálisak ezek. Tudod, meghülyíti az embert a sok pénz. Józsikám, félre ne értsd, én nem vagyok antiszemita, de azért ezt mégsem szabadna engedni. Mer' tudod nekem semmi bajom velük, de mégis. Ez azért már a pofátlanság teteje, neharaguggyámá'! (telefoncsörgés) Ja, ja, itt vagyok a buszon. Itt állok. Várjá'! Most indul ki a busz... Jól van majd még beszélünk. Sziaszia. Hol is tartottam Józsikám...? Szóval ebben az országban mindenki elkanászodik. A jobbik kéne ide. Azok rendet tennének, ne féjjé'! Nem, még nem kaptuk meg mi se' a kopogtatókat. Persze. Egyértelmű, hogy a jobbiknak adom. Kiábrándult vagyok, meg hát ugye nem bízok én má' ebben a Gyurcsányban. Meg a Viktorban sem. SZDSZ. Hülyevagytejózsikám? Szavazzak a buzikra? Azok csak vonaglani tudnak abba a prájdba, vagy mibe. Mer félre ne érts Józsikám, én nem ítélek el senkit, csak tudod ami sok, az sok. Mer hová tűntek a régi értékek? Erről is a zsidók tehetnek. Meg a Mónikasó. Láttad a múltkori adást? Ja, amiben olyan csúnyán kiabáltak. Örülök azért, hogy az én házasságom rendben van. Hallottad amúgy már a hírt? Válnak a Kovácsék. Én nem tudom min kaptak össze. A Lajos albérletbe költözött. Állítólag a bögyösandi a szeretője. Most mit nézel így Józsikám? Tudod melyik az, nem? Az a pénztárosnő. Mik vannak. Elkurvul a világ. Mindenről a TV tehet, meg az inter. Most csinált nekem a fiam ivivet. Majd küldök neked meghívót. Nemmondodhogyfennvagy! Akkor bejelöllek. Majd teszek fel képeket a fiam ballagásáról. Ááá, ne is mondd, Józsikám. Büszkeség a családnak, de azért szörnyű pénzkiadás is volt. Meg hát ugye most újíccsuk fel a házat. Hát volt a bankba egy kis félretett pénz, még annak idejébe' tettük be az asszonnyal, hogy kamatoztassa magát. Naszóval, ehhez vettünk még fel ilyen devizás svájcifrankó hitelt. Kicseréltük az összes ablakot, meg vettünk új bútorokat az ikeába'. Kész rablás. Meg maradt egy kicsi, abból nyaralni mentünk. A kanáriszigetekre. Ott vannak iviven a képeim között. Jó barnák lettünk. Az asszony főleg. Bár ő amúgy is szolizni jár. Ilyen butaságokat. Fogyókúra, szolizás. Erre is csak a nők képesek. Meg engem hidegen hagy, csak sör legyen a hűtőben, meg főtt étel a háznál. Tudod hogy van ez, Józsikám. Hova ment a gyerek? Hát ilyen levelezős módon csinálja az egyetemet. Na várjá' csak, milyen szak, milyen szak... Aszongya hogy, ilyen meneddzser. Tudod, akik folyton benne vannak az ertéell hiradójába, tudod, akik folyton olyan sok pénzt kapnak, meg minden. Na, olyan lesz a gyerek. Büszke vagyok rá. Szerencsére az én eszemet örökölte. Itthon akar maradni. Külföldre? Hülyevagyte? Elvégzi az iskoláit itthon, aztán ne a hazáját tartsa el? Hazafias érzelmű vagyok, ne sértegessé'! Ott van az a sok mocskos, hálátalan. Megcsinálják a diplomát a mi pénzünkből, a rendes, becsületes adófizetők pénzéből, aztán elhúzzák a csíkot... A nagyobbik? Óóó, hát ő még Angliába' van. Jaja, pincérkedik, nem tudom mikor jön haza, szerintem ne is jöjjön! Jól teszi, a helyébe én is kinn maradnék, mert itt, ebben az országban, semmi, de semmi nincsen Józsikám! Hülye, aki itt marad... Na, én itt most leszállok, majd még találkozunk. Légy jó, csókolom az asszonyt!"